Jó az Isten

 „Az apostolok és a Júdeában élő testvérek megtudták, hogy nem zsidók is elfogadták Isten üzenetét. Azután Péter felment Jeruzsálembe. Ott egyes zsidó hívők így vádolták: „Nem zsidók házába mentél be, és még együtt is ettél velük!” Péter ekkor részletesen elmondta nekik, hogy mi történt: „Joppéban voltam és imádkoztam, amikor hirtelen látomást láttam. Egy nagy lepedő ereszkedett le az égből négy sarkánál fogva, és leszállt hozzám a földre. Belenéztem, és mindenféle állatot láttam benne. Voltak ott mindenféle vadállatok, négylábúak, földön csúszó állatok és madarak is. Majd egy hangot hallottam, amely ezt mondta: »Kelj fel, Péter, vágd le őket, és egyél belőlük!« Mire én azt válaszoltam: Soha nem tennék ilyet, Uram! Nem ettem én soha olyat, amit nekünk nem szabad megennünk, vagy ami nem »tiszta«! Ekkor másodszor is megszólalt a hang a Mennyből: Isten ezeket »tisztává« tette, ezért ne tekintsd szentségtelennek! Ez összesen háromszor történt meg, majd az egész felemelkedett az égbe. E...

  „Cézárea városában élt egy Kornéliusz nevű katonatiszt. A Római Hadsereg „Itáliai” ezredében szolgált, százados volt a rangja. Jó és istenfélő ember volt, és egész családjával együtt az igaz Istent imádta. Sokszor adott pénzt a szegényeknek, és állandóan Istenhez imádkozott. Egyik délután három óra körül látomást látott. Világosan látta, amint Isten egyik angyala bejött hozzá, és azt mondta: „Kornéliusz!” Kornéliusz rémülten nézett rá, és megkérdezte: „Mit kívánsz, Uram?” Az angyal így folytatta: „Isten meghallgatta imádságaidat, és látta, amikor pénzt adtál a szegényeknek. Most küldj embereket Joppéba, hogy hívják ide Simont, akit Péternek is hívnak. Ez a Péter vendég egy Simon nevű bőrműves mester házában, a tenger partján.” Ezután az angyal, aki beszélt vele, elment. Kornéliusz magához hívta két szolgáját és egy katonát a saját közeli segítői közül. Ez a katona is istenfélő ember volt. Mindent elmondott nekik, és elküldte őket Joppéba. Másnap délben Kornéliusz küldöttei már a ...

 

 „Azután néhány istenfélő férfi eltemette, és megsiratta Istvánt. Saul is helyeselte, hogy Istvánt megölték. Azon a napon a nép a jeruzsálemi gyülekezet ellen fordult, és üldözni kezdte őket. Ezért Jeruzsálemből a hívők mind elmenekültek Júdea és Samária vidékére, csak az apostolok maradtak ott. Saul is igyekezett a jeruzsálemi gyülekezetet elpusztítani: házról házra járt, a gyülekezethez tartozó férfiakat és nőket erőszakkal elvitte otthonukból, és börtönbe zárta őket. Így a hívők Jeruzsálemből minden irányba szétszóródtak, és amerre mentek, mindenkinek hirdették az örömhírt. Fülöp Samária városába ment, és ott Krisztust hirdette. Sokan hallgatták, és látták a csodákat, amelyeket tett. Mindannyian nagy figyelemmel hallgatták, amit mondott. Sok emberben gonosz szellemek laktak. Ezek a gonosz szellemek hangos kiáltással kijöttek az emberekből, és sok béna és nyomorék meggyógyult. Ezért az egész várost elárasztotta az öröm. Élt abban a városban egy Simon nevű varázsló. Mielőtt Fülöp ...

 „A Főpap ekkor megkérdezte Istvántól: „Igaz ez?” Ő pedig így válaszolt: „Testvérek és atyák, hallgassatok rám! A dicsőséges Isten megjelent Ábrahámnak, a mi ősapánknak. Ez akkor történt, amikor Ábrahám Mezopotámiában lakott, még mielőtt Háránba költözött volna. Isten így szólt hozzá: »Hagyd el országodat és rokonaidat, és menj abba az országba, amelyet majd én mutatok neked!« Ekkor Ábrahám elment a kaldeusok országából, és Hárán városába költözött. Ott az apja meghalt. Azután Isten elvezette Ábrahámot ebbe az országba, ahol ti most éltek. Akkor nem adott neki saját birtokot ebből a földből, még egy kicsit sem. De megígérte, hogy majd neki és utódainak fogja adni, pedig akkor Ábrahámnak még nem volt gyermeke. Ezt mondta neki Isten: »Utódaid idegenek és menekültek lesznek egy másik országban. Ott négyszáz évig rabszolgákká teszik őket, és rosszul bánnak velük. Én azonban megbüntetem azt a népet, amely rabszolgákká teszi őket — mondta Isten — azután kijönnek abból az országból, és ez...

 „Azokban a napokban a Jézust követő zsidó tanítványok száma egyre növekedett. A görögül beszélő tanítványok azonban panaszkodtak a héberül beszélőkre, mert a görögül beszélő özvegyasszonyokat nem osztották be a mindennapi szolgálatokra. Ekkor a tizenkét apostol összehívta az egész gyülekezetet, és azt mondta: „Nem helyes, hogy Isten üzenetének szolgálatát elhanyagoljuk, és helyette mi szolgálunk fel az asztaloknál. Ezért válasszatok ki magatok közül hét férfit, akikről a többieknek jó véleménye van, és akik telve vannak Szent Szellemmel és bölcsességgel. Rájuk fogjuk bízni ezt a munkát. Mi pedig arra fordítjuk minden időnket, hogy imádkozzunk, Isten üzenetét tanítsuk és hirdessük.” Ez a javaslat az egész csoportnak tetszett. Ekkor kiválasztották Istvánt, aki telve volt hittel és Szent Szellemmel, és Fülöpöt, Prokhoroszt, Nikánórt, Timónt, Parmenászt és Nikoláoszt aki Antiókhiából jött, és felvette a zsidó vallást, és az apostolok elé állították őket. Az apostolok pedig rájuk tetté...

 „Volt egy Anániás nevű férfi, aki feleségével, Szafirával együtt eladta egyik földbirtokát. Az érte kapott pénz egy részét megtartotta magának, és ezt a felesége is tudta. A másik részt pedig elvitte, és átadta az apostoloknak. Péter azonban ezt mondta neki: „Anániás, miért engedted, hogy a Sátán betöltse a szívedet? A Szent Szellemnek hazudtál! Félretettél magadnak a pénzből, amit az eladott földért kaptál! Hát nem a tiéd volt, mielőtt eladtad? Vagy talán nem a tiéd volt a pénz, amit érte kaptál? Miért tervezted ezt? Amit tettél, azzal Istennek hazudtál, nem embereknek!” Amikor ezt Anániás meghallotta, azonnal összeesett és meghalt. Akik csak hallották ezt az esetet, mind nagyon félni kezdtek. Majd a fiatalok betakarták a holttestet, kivitték és eltemették. Körülbelül három óra múlva odament Anániás felesége is, aki még nem tudta, mi történt. Péter megkérdezte tőle: „Mondd meg nekem, ennyi pénzért adtátok el azt a földet?” „Igen, ennyiért”—válaszolta az asszony. Péter ezt mondta ...

„Péter és János még beszéltek, amikor odaértek hozzájuk a papok, a templomőrség kapitánya, meg néhány szadduceus. Nagyon haragudtak rájuk, mert azt tanították a népnek, hogy a halottak fel fognak támadni a halálból Jézus által. Ezért Pétert és Jánost letartóztatták, és mivel már este volt, másnapig börtönbe zárták őket. Azok közül, akik hallgatták az apostolokat, sokan hittek, úgyhogy a Jézusban hívő férfiak száma körülbelül ötezerre nőtt. A következő napon azután összegyűltek Jeruzsálemben az idős zsidó vezetők, és a Törvény tanítói. Ott volt Annás, a főpap, meg Kajafás, János, Sándor, és a főpapi családok minden férfi tagja. Maguk elé állították az apostolokat, és azt kérdezték tőlük: „Miféle erővel, vagy kinek a nevében tettétek ezt?” Akkor Pétert a Szent Szellem betöltötte, és így válaszolt: „Népünk vezetői! Arról a jó cselekedetről kérdeztek bennünket, amit ezzel a béna emberrel tettünk? Azt kérdezitek, hogyan gyógyult meg? Akkor hát tudjátok meg mind, és tudja meg Izráel egész né...

 „Történt egyszer, hogy Péter és János három órakor a délutáni imádkozásra ment a Templomba. Éppen akkor hozták oda azt a koldust is, akit minden nap a Díszes kapu mellé szoktak letenni, hogy kéregessen a Templomba menőktől. Ez az ember születése óta nem tudott járni, mert béna volt. Amikor meglátta Pétert és Jánost, hogy a kapuhoz közelednek, tőlük is pénzt kért. Péter Jánossal együtt a szemébe nézett, és azt mondta: „Nézz csak ide, és figyelj ránk!” A koldus rájuk nézett, és várta, hogy adnak neki valamit. Péter azonban ezt mondta: „Arany-, vagy ezüstpénzem nincs, de amim van, azt adom neked: a názáreti Jézus Krisztus nevében mondom, kelj fel és járj!” Ezzel megfogta a jobb kezét, és felsegítette a koldust, akinek bokája és egész lába abban a pillanatban meggyógyult. Majd a koldus talpra ugrott, és életében először járni kezdett. Azután fel-alá járkált, örömében ugrándozott, Istent dicsérte, majd Péterékkel együtt bement a Templomba. Ott mindenki észrevette, amint járkált, és Ist...

 „Amikor pedig eljött a pünkösd napja, és mindnyájan együtt voltak ugyanazon a helyen, hirtelen hatalmas szélrohamhoz hasonló zúgás támadt az égből, amely betöltötte az egész házat, ahol ültek. Majd valami lángnyelvek jelentek meg előttük, amelyek szétoszlottak, és leszálltak mindegyikükre. Mindnyájan megteltek Szentlélekkel, és különféle nyelveken kezdtek beszélni; úgy, ahogyan a Lélek adta nekik, hogy szóljanak. Sok kegyes zsidó férfi tartózkodott akkor Jeruzsálemben azok közül, akik a föld minden nemzete között éltek. Amikor a zúgás támadt, összefutott ez a sokaság, és nagy zavar keletkezett, mert mindenki a maga nyelvén hallotta őket beszélni. Megdöbbentek, és csodálkozva mondták: „Íme, akik beszélnek, nem valamennyien Galileából valók-e? Akkor hogyan hallhatja őket mindegyikünk a maga anyanyelvén: pártusok, médek és elámiták, és akik Mezopotámiában laknak, vagy Júdeában és Kappadóciában, Pontuszban és Ázsiában, Frígiában és Pamfíliában, Egyiptomban és Líbia vidékén, amely Ciré...

 „Kedves Teofilus, első könyvemben mindarról írtam neked, amit Jézus tett és tanított. Írtam neked Jézus életéről, a kezdettől egészen addig a napig, amikor felvitték a Mennybe. De mielőtt ez történt, Jézus még beszélt az apostolokkal, akiket ő választott ki. A Szent Szellem által megmondta nekik, mit tegyenek. Ez Jézus halála után történt, de ő megjelent az apostoloknak, és sokféle módon meggyőzően bizonyította, hogy él. Miután Jézus feltámadt a halálból, az apostolok negyven napon keresztül sokszor látták őt. Ez alatt az idő alatt Jézus beszélt nekik Isten királyi uralmáról. Egyszer, amikor együtt ettek, ezt parancsolta nekik: „Az Atya megígért nektek valamit, ahogyan már beszéltem erről. Ne menjetek el Jeruzsálemből, hanem várjátok meg, amíg megkapjátok, amit ő ígért. Mert János vízbe merített be, ti pedig néhány nap múlva Szent Szellembe fogtok bemerítkezni.” Amikor az apostolok együtt voltak, megkérdezték Jézust: „Uram, nem mostanában fogod a Királyságot helyreállítani Izráelb...

 „Ezután ismét megjelent Jézus a tanítványoknak a Tibériás-tengernél. Így jelent meg: együtt voltak Simon Péter és Tamás, akit Ikernek hívtak, és Nátánaél, a galileai Kánából és Zebedeus fiai; a tanítványok közül pedig még kettő. Simon Péter így szólt hozzájuk: „Elmegyek halászni.” Ők erre ezt mondták: „Mi is elmegyünk veled.” Elindultak, és beszálltak a hajóba, de azon az éjszakán semmit sem fogtak. Amikor már reggel lett, megállt Jézus a parton, a tanítványok azonban nem tudták, hogy Jézus az. Jézus ekkor megkérdezte tőlük: „Fiaim, nincs valami ennivalótok?” Így válaszoltak neki: „Nincs.” Ő pedig ezt mondta nekik: „Vessétek ki a hálót a hajó jobb oldalán, és találtok!” Kivetették tehát, de kivonni már nem tudták a rengeteg hal miatt. Ekkor odaszólt Péterhez az a tanítvány, akit Jézus szeretett: „Az Úr az!” Amikor Simon Péter meghallotta, hogy az Úr az, magára vette felsőruháját, mert mezítelen volt, és belevetette magát a tengerbe. A többi tanítvány pedig a hajón jött ki, mert ne...

 „A hét első napján korán reggel, amikor még sötét volt, magdalai Mária kiment a sírhoz. Látta, hogy a követ elmozdították a sír bejáratától. Ekkor elszaladt Simon Péterhez és ahhoz a másik tanítványhoz, akit Jézus szeretett, és elújságolta nekik: „Elvitték a sírból az Urat, és nem tudjuk, hová tették!” Ekkor Péter és a másik tanítvány azonnal elindultak a sírhoz. Együtt szaladtak, de a másik megelőzte Pétert, és elsőként ért oda. Lehajolt, és látta, hogy ott vannak a vásznak, de nem ment be a sziklasírba. Simon Péter ugyan lemaradt egy kissé, de hamarosan ő is odaért, és be is ment a sírba. Ő is látta a vásznakat, és a kendőt is, amely Jézus arcán volt, de az távolabb feküdt, külön összehajtva. Ekkor bement az a másik tanítvány is, aki elsőként ért a sírhoz. Látta mindezt, és hitt. Ugyanis, még nem értették, amit az Írás mondott, hogy Jézusnak fel kell támadnia a halálból. Ezután a tanítványok hazamentek, Mária pedig ott maradt a sír előtt, és sírt. Közben lehajolt, hogy benézzen ...

„Ekkor Pilátus előhozatta Jézust, és megkorbácsoltatta. A katonák tövises ágakból koszorút fontak, Jézus fejébe nyomták, és bíborszínű köpenyt adtak rá. Azután gúnyolódva egymás után eléje jöttek, és így kiáltottak: „Éljen a zsidók királya!” Közben pedig arcul ütötték. Később újra kijött Pilátus a zsidó vezetőkhöz, és ezt mondta: „Nézzétek! Kihozom őt ide elétek, hogy értsétek meg, én semmit nem találtam, amivel vádolhatnám!” Ezután Jézus kijött a palotából, fején töviskoronával, bíbor színű köpenyben. „Nézzétek, itt van az ember!” - mondta Pilátus. Amint a főpapok és a templomőrök megpillantották Jézust, kiabálni kezdtek: „Feszítsd keresztre! Feszítsd keresztre!” De Pilátus így válaszolt nekik: „Feszítsétek meg ti! Én semmiben nem találtam bűnösnek!” Azok erre így feleltek: „Törvényünk szerint meg kell halnia, mert azt mondta, hogy ő Isten Fia!” Amikor ezt Pilátus meghallotta, nagyon megrémült. Visszament a palotába, és újra faggatni kezdte Jézust: „Honnan jöttél?” De Jézus nem válasz...

 „Miután Jézus befejezte az imádkozást, tanítványaival együtt átment a Kidron-patak túlsó partjára, egy kertbe, ahol máskor is gyakran megfordultak. Ezt a helyet ismerte Júdás is, aki Jézust az ellenségei kezébe akarta adni. Ezért vezette oda a csapatot, amelyben római katonák és templomőrök is voltak. Ez utóbbiakat a főpapok és a farizeusok küldték. Fáklyákat, lámpásokat és fegyvereket is vittek magukkal. Jézus már előre tudta, hogy mi következik, ezért előlépett, és megkérdezte: „Kit kerestek?” „A názáreti Jézust” — felelték. „Én vagyok” — mondta Jézus. Ott volt közöttük Júdás is, aki elárulta Jézust. Amikor Jézus azt mondta: „Én vagyok”, azok mind hátratántorodtak, és a földre estek. Jézus ekkor ismét megkérdezte: „Kit kerestek?” „A názáreti Jézust” — válaszolták. Jézus ekkor azt mondta: „Már megmondtam nektek, hogy én vagyok az. Ha tehát csak engem kerestek, akkor őket hagyjátok békében elmenni!” Ez azért történt, hogy beteljesedjék, amit ő előzőleg mondott: „Senki sem veszett ...

„Ezek után Jézus felnézett az égre, és ezt mondta: „Atyám, eljött az idő! Dicsőítsd meg Fiadat, hogy ő is dicsőséget szerezzen neked! Hatalmat adtál Fiadnak minden ember fölött, hogy örök életet adjon nekik: azoknak, akiket Fiadnak ajándékoztál. Az örök élet pedig az, hogy egyre jobban megismerjenek téged, az egyetlen valóságos Istent, és Jézus Krisztust, akit elküldtél. Én dicsőséget szereztem neked ezen a földön: befejeztem a munkát, amellyel megbíztál. Most pedig, Atyám, kérlek, fogadj vissza dicsőségedbe és jelenlétedbe! Abba a dicsőségbe, amelyben veled együtt laktam, mielőtt még a világ létrejött volna. Atyám, embereket ajándékoztál nekem ebből a világból. A tieid voltak, és nekem adtad őket, én pedig kézzelfogható módon megmutattam nekik, hogy te milyen vagy valójában. Ők azok, akik befogadták beszédedet, és engedelmeskedtek a szavadnak. Ők már tudják, hogy minden, amit nekem adtál, tőled származik. Minden szót, amit tőled hallottam, továbbadtam nekik, ők pedig befogadták tanítá...

  „Mindezt azért mondom nektek, hogy ne veszítsétek el a hiteteket. Mert ki fognak zárni titeket a zsinagóga közösségéből. Sőt, egyeseket meg is ölnek közületek! Akik pedig megölnek benneteket, azt fogják hinni, hogy ezzel Istennek tetsző szolgálatot végeztek. Azért teszik ezt, mert sem az Atyát nem ismerik, sem engem. Látjátok, előre megmondtam nektek! Tehát, amikor majd bekövetkeznek, emlékezzetek rá, hogy figyelmeztettelek titeket.” „Korábban azért nem beszéltem ezekről, mert veletek voltam. De most visszatérek ahhoz, aki elküldött engem. Egyikőtök sem kérdezi: »Hová mész?« Most szomorúak vagytok a miatt, amit mondtam. De az az igazság, hogy mégis jobb nektek, ha elmegyek! Hogy miért? Mert ha elmegyek, elküldöm hozzátok a Segítőt. Ha nem mennék el, akkor ő sem jönne el hozzátok. Amikor pedig eljön a Szent Szellem, nyilvánvaló módon meg fogja mutatni az egész világnak, és bebizonyítja az embereknek, hogy mi a bűn, mi az igazságosság, és mi az ítélet. Be fogja bizonyítani az ember...

 „„Ne nyugtalankodjatok: higgyetek Istenben, és higgyetek énbennem! Atyám házában sokak számára van lakóhely. Ha nem így volna, megmondtam volna nektek. Most elmegyek, hogy helyet készítsek a számotokra. Miután elkészítettem, visszajövök értetek, és magammal viszlek benneteket, hogy ahol én vagyok, ott legyetek ti is. Az utat is ismeritek, amely oda vezet, ahová megyek.” Ekkor Tamás megkérdezte: „Uram, azt sem tudjuk, hová mész, hogyan tudhatnánk akkor az utat?” Jézus így válaszolt: „Én vagyok az út, az igazság és az élet! Az Atyához csakis rajtam keresztül lehet eljutni. Ha valóban ismernétek engem, akkor az Atyát is ismernétek. De mostantól fogva ismeritek és látjátok őt.” Ekkor Fülöp szólalt meg: „Uram mutasd meg nekünk az Atyát, hadd lássuk őt! Azzal megelégszünk.” Jézus így válaszolt: „Fülöp, olyan régóta veletek vagyok, és még mindig nem ismertél meg igazán! Aki engem látott, az Atyát látta. Miért mondod akkor: »Mutasd meg nekünk az Atyát?« Talán nem hiszed, hogy én az Atyába...

 „„Ne nyugtalankodjatok: higgyetek Istenben, és higgyetek énbennem! Atyám házában sokak számára van lakóhely. Ha nem így volna, megmondtam volna nektek. Most elmegyek, hogy helyet készítsek a számotokra. Miután elkészítettem, visszajövök értetek, és magammal viszlek benneteket, hogy ahol én vagyok, ott legyetek ti is. Az utat is ismeritek, amely oda vezet, ahová megyek.” Ekkor Tamás megkérdezte: „Uram, azt sem tudjuk, hová mész, hogyan tudhatnánk akkor az utat?” Jézus így válaszolt: „Én vagyok az út, az igazság és az élet! Az Atyához csakis rajtam keresztül lehet eljutni. Ha valóban ismernétek engem, akkor az Atyát is ismernétek. De mostantól fogva ismeritek és látjátok őt.” Ekkor Fülöp szólalt meg: „Uram mutasd meg nekünk az Atyát, hadd lássuk őt! Azzal megelégszünk.” Jézus így válaszolt: „Fülöp, olyan régóta veletek vagyok, és még mindig nem ismertél meg igazán! Aki engem látott, az Atyát látta. Miért mondod akkor: »Mutasd meg nekünk az Atyát?« Talán nem hiszed, hogy én az Atyába...

 „Mielőtt a pászka ünnepi vacsorája megkezdődött volna, Jézus már tudta, hogy itt az ideje, hogy elhagyja ezt a világot, és visszamenjen az Atyához. Bár Jézus mindig is szerette azokat, akik az övéi voltak ezen a világon, most különösképpen megmutatta nekik a szeretetét. Jézus meg a tanítványai együtt voltak, és elkezdődött a pászka-vacsora. A Sátán már korábban rábeszélte Júdást, az Iskáriótes Simon fiát, hogy igyekezzen Jézust ellenségei kezébe adni. Jézus teljesen tisztában volt vele, hogy az Atya minden hatalmat neki adott, és hogy ő Istentől jött, és hamarosan vissza is tér Istenhez. Ezért azután felkelt a vacsorától, levette felső ruháját, és egy törülközőt kötött maga köré. Azután vizet öntött egy edénybe, és sorban megmosta, majd a derekára kötött törülközővel megtörölte a tanítványai lábát. Amikor Simon Péterhez ért, ő azt kérdezte: „Uram, hogy lehet az, hogy te mosod meg a lábamat?!” Jézus így válaszolt neki: „Most még nem érted, amit teszek, de később majd megérted.” De ...